Carly szemszöge

Másnap reggel mikor felkeltem egész jól voltam, csak halára utam magam. Míg gondolkodtam bejött a dokim.

- Jó reggelt Carly, hogy érzed magad? - kérdezte

- Magának is, nagyon jól, csak halálra unom magam - erre a doki felnevetett

- Ha ma minden rendben lesz délután haza is mehetsz - mondta

- Igen, igen, igen! - örültem, erre a doki csak elnevette magát - Köszönöm

- Nincs mit, pihengess csak, hívd fel a nagybátyádat, hogy délután 4 körül érted jöhet

- Okés - ezzel kiment a szobából én meg felhívtam Jo-t - szia a doki üzeni, hogy négy körül értem jöhetsz

- Rendben ott leszek, szia - és ezzel letette a telot, hát igen sok a dolga, de hálásak lehetünk azért, hogy befogadott minket, ezekről elmélkedtem, mikor kinyílt az ajtóm és Márk jött be rajta

- Hát te? Nem suliban kéne lenned?

- Ja kéne, de inkább jöttem, hogy szórakoztassalak, tuti halál uncsi itt minden - mondta nagy mosollyal az arcán, erre én is elmosolyodtam

- Igazolatlanod lesz? - kérdeztem

- Ja, de nem nagy dolog - mondta közben megcsörrent a telója  - Criss az, felveszem és kihangosítom, oké? - én csak bólogattam, hogy rendben van.

- Hali haver hát te? - kérdezte Criss

- A kórházban vagyok Carlynál

- Szia Criss - köszöntem bele a telóba

- Szia kislány, hogy vagy? - kérdezte

- Nem vagyok az, amúgy meg jól vagyok, ma ki is engednek, holnap suliba is mehetek

- Az szuper, most jött be az ofő, köszöntök neki?

- Naná - vágta rá Márk

- Akkor oda is viszem neki - mondta - tanár úr magával szeretnének beszélni

- Ki keres? - kérdezte Kálmán bá'

- Jó napot tanár úr itt Carly és Márk - szóltunk bele egyszerre a telóba

- Sziasztok, Márk te hogy kerülsz oda? Carly remélem jobban vagy? - zúdította ránk a kérdéseit

- Igen jobban vagyok, Márk jött hogy ne legyek egyedül, igazán rendes - válaszoltam neki

- Akkor nem írom be neki a szaktanárit, na gyerekek mi el is köszönünk épp óra van

- Okés - viszlát, sziasztok - ordítottuk bele a telefonba, közben hallottuk a többiek köszönését.

- Dél van, éhes vagyok - mondtam Márknak, miután lerakta a telefont

- Okés hozok neked valamit - mondta és kiment, milyen rendes egy fiú, azt hiszem kezdem megkedvelni, ilyen dolgokon gondolkodtam, míg vissza nem jött Márk.

- Tessék, van itt szendvics, csoki, gumicukor, cola, narancslé - sorolta, én közbe vágtam

- Te is egyél velem, utálok egyedül enni - kértem meg

- Rendben - és elkezdtünk enni, közben beszélgettünk egy csomó mindenről beszélgetni. Mesélt a családjáról, a nagyszüleiről akiket nagyon szeret és hasonló dolgokról, én is meséltem a szüleimről

- Mesélnél a szüleidről persze csak ha akarsz?

- Okés - mondtam - szóval anyut Améliának hívták, aput meg Jackson-nak, nagyon szerettem őket és még most is szeretem, sokszor vittek minket kirándulni, rengeteget foglalkoztak velünk, apa tanított meg minket deszkázni, anyu meg zongorázni, mivel egy csomó helyen nyaraltunk ezért megtanultunk 7 nyelvet, anya orvos volt, rákkutató, apa üzlet ember volt, de mindennél jobban szerettek mindent, én álltam a legközelebb hozzájuk - meséltem és meséltem, közben elsírtam magam, de jó volt kibeszélni

- Nagyszerű emberek lehettek - mondta

- Igen azok voltak

- Figyelj én nem akarlak itt hagyni, de a húgomért kell menjek, megígértem anyunak

- Semmi gond - mondtam, majd közelebb jött és megcsókolt, hihetetlenül jó érzés volt, majd elköszönt becsukta az ajtót és én megint a felhők fölött jártam 3 méterrel.

Négykor értem jött Jo, olyan jó volt otthon, letusoltam majd felment a nettre, a facemen egy csomó új üzenet volt, jobbulásokkal. Este rám írt Márk, Vivi és Ivett és beszélgettünk, aztán 11 körül elmentem aludni.

SZEREPLŐK

 CARLY

 SAM

 KAAYLA

 JO

 IVETT

 KRISZTIÁN (CRISS)

 ROLI

 MÁRK

 VIVI

Sam szemszöge

Itt ülök a mentőben és várom, hogy a húgom magához térjen, tudom, hogy nem lesz semmi baj, de az elmúlt időkben annyi mindenen mentünk keresztül és ezért nehéz, így látni a tesómat. Jo-t felhívtam és elmondtam mi történt, ő azonnal rohant a munkából, felkapta a kis tesónkat és jött a kórházba. Éppen akkor értünk oda, mikor ő is.

- Hogy van Carly? - kérdezte

- Nem tudom, nem mondtak semmit, menjünk fel és kérdezzünk meg valakit.

Felbattyogtunk mind a hárman ahol a húgomat vizsgálják, kijött a doki:

- Dr. Nagy Árpád vagyok, megvizsgáltam lányt, úgy látszik túl sokat stresszel és fáradt, talán a veszekedés, amit mesélt a fiatalember - ekkor rámutatott - az hozhatta ki belőle, van valami amitől ilyen lehet az állapota? - kérdezte

- Jo Leigh vagyok, a gyerekek nagybátyja, a szüleik nyáron haltak meg egy balesetben, ők meg most költöztek ide lehet, hogy emiatt van.

- Ez lehet a kiváltó ok - mondta a doki - várják itt kint meg amíg fel nem ébred, ha felébredt be lehet menni hozzá

- Rendben - mondtam

- Ugye ő nem hal meg, mint anya és apa? - kérdezte Kaayla

- Nem, nyugi - mondtam

Már egy órája vártuk, hogy felébredjen és meghallottuk a hangját:

- Van itt valaki? - kérdezte

Rögtön bementünk

- Itt vagyunk, na hogy vagy? - kérdeztem

Carly szemszöge

- Olyan mintha egy ásóval fejbe vágtak volna - mondtam nekik, erre ők elmosolyodtak, majd a húgom idejött hozzám

- Ugye te nem halsz meg?

- Dehogyis angyalom, nem vagyok én olyan gyenge - mondtam neki mosolyogva, ekkor megszólalt a telóm.

- Sam felveszed? Ki keres? - kérdeztem

- Márk és igen felveszem, és mit mondjak neki?

- Azt, hogy jobban vagyok és magamhoz tértem

- Rendben - majd félre vonult.

Sam szemszöge

 - Haló? - szólalt bele Márk

- Szia, Sam vagyok Carly pihen - mondtam neki

- Hogy van?

-Jobban magához tért

- Hála a jó istennek - hallottam, hogy egy sóhaj hagyja el a száját, talán tetszik neki a húgom?

- Igen, ha gondolod délután bejöhetsz, biztos örülni fog neked

- Komolyan? Akkor hozom a többieket is

- Jó de ne gyertek olyan sokan, max 4 fő

- Okés

- Jól hallom becsöngettek?

- Ja, de nem érdekel

- Menj csak órára, átadom neki, hogy üdvözlöd, nem mondom, hogy jössz, legyen meglepi

- Okés, köszi, szia - ezzel letette a telefont, úgy látszik tényleg bejön neki Carly

Carly szemszöge

- Na mit mondott? - kérdeztem mikor visszajött

- Azt, hogy üdvözöl és jobbulás, ma nem tudnak jönni, bent tartják őket

- Rendben - mondtam neki szomorúan. De unalmas lesz egyedül, mindenkinek el kell mennie, hisz holnap suli, Jo meg dolgozik

Mikor elmentek én csak a plafont bámultam, kb. egy órája bámulhattam, mikor lépéseket hallottam. Kinyílt az ajtó.

- Meglepetés! - jöttek be a srácok

- De jó, hogy itt vagytok! - örültem

- Na hogy vagy kislány? - kérdezte Criss

- Nem vagyok kicsi, amúgy jól - mondtam neki.

Még jó sokáig beszélgettünk, aztán lassan haza szállingóztak, csak Márk maradt.

- Mesélj valamit, mi a helyzet a suliban?

- Minden okés, egész nap te voltál a téma, a suli aggódik érted, eléggé népszerű lettél

- Azta, nayon király- mondtam mosolyogva - amúgy meg nem vagyok akkora szenzáció

- De igen, néztél már magadra, a suliban minden lányt lekörözöl, rögtön megakadt mindenkinek a szeme rajtad.

- Ez kedves - mosolyogtam rá. Még elbeszélgettünk mindenről, csak úgy spontán, nagyon jól éreztem magam, majd este mikor mennie kellett adott egy puszit a homlokomra és egy jó éjttel elköszönt.

Felhők fölött jártam 3 méterrel, majd egy nagy mosollyal aludtam el.

Szeptember 2.-a egy újabb nap. Reggel korán kipattantak a szemeim, ezért lement és jó lassan megittam egy csésze kávét, közben lejött Jo, kérdezte hogy miért vagyok fent ilyen korán, mondtam neki, hogy nem tudtam tovább aludni. Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem, hogy felkeltsem a húgomat és a bátyámat. Miután elkészültünk Jo elvitte Kaaylat a suliba mi meg gyalog indultunk el. Sam rá akart venni, hogy beszéljek a többieknek a szüleinkről, de nekem nem ment olyan könnyen, mint neki, így megmondtam neki, hogy még mindig korai nekem. Megértette, mert tudta, hogy nagyon közel álltam mind kettejükhöz, de ekkor még nem tudtam, hogy lesz egy kis bökkenő és kitudódik a titkom. Odajöttek hozzám a srácok beszélgetni még becsengetés elött, aztán Márk egyszer csak megszólalt:

- Sajnálom ami a szüleitekkel történt, biztos nagyon rossz lehetett - mondta nekem, a többiek csak értetlenül néztek, én meg fogtam a fiút és egy kicsit elvonultam vele.

- Honnan tudsz a szüleimről? - kérdeztem tőle

- Hát a tesóm osztálytársa a tesódnak, ő elmesélte nekem mivel tudta, hogy egy osztályba járunk.

- Remek! - mondtam - Megkérhetnélek arra, hogy senkinek ne mond el? Én még nem vagyok felkészülve arra, hogy beszéljek erről?

- Rendben van, nem beszélek erről senkinek

Köszönet képen megöleltem őt, majd visszamentünk az osztályba, a többiek kérdezték, hogy mi volt, mondtuk, hogy semmi és ők ennyivel abba is hagyták, ellenben az osztály barbi babájával.

- Szállj le Márkról, ő az enyém!

- Tudtommal ő senkié - mire az említett fiú elkezdett hevesen bólógatni

- Végül is mit várok egy nincstelentől, akinek még szülei sincsenek - erre ledermedtem, kihagyott a szívverésem, honnan a francból tudja, hogy ők meg haltak.

- Most fejezd be! - szólt rá Márk elég erélyesen.

- Ne véd már őt, egy ilyen nem tartozik közénk

- Fogd be! Semmi közöd a családomhoz! - ordítottam rá és elkezdtem sírni majd csak annyit vettem észre, hogy elsötétül minden és össze esek.

Márk szemszöge

- Nézd mit csináltál Vanda - Förmedtem rá, majd elkezdtem keltegetni de semmi - Valaki szóljon egy tanárnak és a bátyjának, erre Ivett és Vivi fogták magukat és elrohantak, addig mi a többiekkel tök idegesen vártunk.

Vivien szemszöge

- Ivett te szólj egy tanárnak én rohanok a tesójáért - mondtam neki mire mondott egy okét és elment a tanári felé. Én szélsebesen a 11.a osztályhoz rohantam és beordítottam oda.

- Sam gyere gyorsan ki, a húgod - kezdtem mondani, de ő belefolytotta a szót belém

- Mi van vele?

- Elájult, összeveszett az egyik osztálytársunkkal, aki tudta, hogy mi a helyzet a családotokban és nagyon ki lett

- Ilyen nincs - mondta Sam - ilyen rövid idő alatt egy harmadik család tagom is kórházba kerül, csak ne legyen semmi baja

- Nyugi biztos minden rendben lesz - próbáltam nyugtatni, mire egy halvány mosolyt küldött felém.

Mire beértünk az osztályba láttuk, hogy egy tanár van mellette és hívta a mentőket, mikor meglátta Samat így szólt:

- Gondolom te akarsz bemenni a húgoddal? - mondta a tanárnő és ő csak egy bólintással jelezte, hogy igen.

- Fel kell hívnom a nagybátyánkat és elmondani neki, hogy mi történt.

Ekkor jöttek már a mentők, hogy elvigyék Carlyt és mi vártunk arra, hogy mi lesz vele....

Ma van szeptember 1.-je. Ebben az iskolában nincsen gólyatábor, ezért rögtön a suliba kellett menni. Mi egyből a reptérről a suliba mentünk. Pont csöngetéskor értem be a terembe. Mindenki engem nézett. Hát igen én egy félig néger lány vagyok apám részéről ezért biztosan furának tartanak ráadásul a kezemben egy deszka volt. Na mindegy megláttam hátul az ablak mellett egy üres helyet és odaültem. Mikor leültem odajött hozzám két lány.
- Szia én Ivett vagyok, ő meg itt mellettem Vivi
- Hali én Carly vagyok - mutatkoztam be.
- Huu van családod? - kérdezte tőlem Vivi mire Ivett oldalba bökte.
- Ööö igen van...mondjuk...2 tesóm a bátyám most kezdte itt a 11.-et.
- És a szüleid? - kérdezte Ivett én gyorsan tereltem a témát
- Kit ismertek az osztályból?
- Hát úgy senkit csak a nevüket tudjuk
- Ááá értem - mondtam és akkor jött be a tanár
- Szerbusztok gyerekek én leszek az osztály főnőkötök Kapusi Kálmán de szólítsatok Kálmán bának.
- Tan bá' - szólt az egyik fiú - most be fogunk mutatkozni?
- Igen be és ha már ennyire élénk vagy kezdheted te
- Oké, na én Papp Roland vagyok, de mindenki csak Rolinak hív. Egy öcsém van, de már ő is túl sok nekem - itt mindenki elnevette magát - szeretek deszkázni, haverokkal lógni meg ilyesmik. A szüleim éttermeket vezetnek.
- Nagyon szépen bemutatkoztál, na akkor most jöjjön mondjuk Carly
- Rendben - mondtam, most mit mondjak a francba- Carly - Ann Leigh vagyok mindenkinek csak Carly. Most költöztünk ide Amerikából. 2 tesóm van a bátyám most kezdte itt a 11.-et a hugom meg csak másodikos. Szeretek deszkázni, gitározni, zongorázni.
- Szép volt Carly, de mesélj valamit a szüleidről - mondta a tanár
- Inkább nem
- Ohh valaki szégyenli a szüleit, bár ilyen kinézettel nem csodálom - mondta egy pláza cica csaj
- Nem szégyenlem őket. Miért tenném? Csak nincs kedvem beszélni róluk.
- Jó, rendben akkor folytassuk veled - mutatott rá egy fiúra, de én már nem figyeltem, mert el kezdtem zenét hallgatni. Mikor kicsengettek a Iv meg Vivi odajöttek hozzám.
. Lejössz az udvarra?
- Persze - mondtam majd lementünk. Kint megláttuk az osztályunkat hála a 3 pláza cica nélkül és odamentünk.
- Hé Carly - szólt hozzám Oliver
- Igen?
- Miért nem beszéltél a szüleidről? - kérdezte
- Mert nem lényeges - ekkor elkezdett csörögni a telom - pill - mondtam a többieknek majd félre mentem egy kicsit. Jo hívott, hogy elmegyünk - e Sammel Kaaylaért mert neki sokáig bent kell maradjon mondtam, hogy persze elmegyünk.
- Na itt vagyok, csak el kellett intézzek valamit - közben megláttam a bátyámat pár sráccal úgy hogy úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá - Srácok majd a teremben találkozunk beszélnem kell a tesómmal, azzal elmentem. Odamentem a bátyámhoz.
- Sam! - szóltam neki, mire idenézett és megölelt és bemutatott az osztály társainak
- Srácok ő az én édes húgicám Carly, ő most kezdte a középsulit.
-Sziasztok - köszöntem nekik mire ők is visszaköszöntek, majd oroszul kezdtem el a tesómmal beszélgetni, átadtam neki amit Jo mondott és mire befejeztem akkor ment el mellettük az osztályom és gyorsan csatlakoztam hozzájuk,
- Jól hallottam, hogy oroszul beszélgetettek a tesóddal? - kérdezte az egyik fiú asszem Márknak hívják
- Jaja, ez az a nyelv amit erre felé a legkevésbé beszélnek
- Akkor otthon is így beszélgettek?
- Nem, otthon általában csak angolul beszélgetünk, a többi nyelvet csak néha nehogy elfelejtsük
- Hány nyelvet beszéltek?
- Kb. 7-et
- Azta olyan sokat? Miért beszéltek ennyit?
- A szüleink fontosnak tartották, hogy több nyelven is beszéljünk
- Értem, menjünk be gyorsan mert már becsengettek
- Oké - és felsiettünk a terembe.
Mikor felmentünk a tanár még nem volt ott így leültünk a helyünkre. Egyszer csak odajött és leült mellém Márk.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze - mondtam neki
- Kint az udvaron mikor a nyelvekről beszélgettünk miért múlt időben beszéltél a szüleidről?
- Valóban úgy beszéltem volna? Biztos csak véletlen volt - hazudtam neki. Nem szeretek hazudni de a helyzet megkövetelte. Túl friss volt még ami történt de majd idővel biztos hogy könnyebb lesz és akkor majd tudok róluk beszélni de  most még nem megy. Mikor vége lettek az óráknak, a kapuban a deszkámmal vártam a tesóm, közben az osztálytársaimmal beszélgettem, mikor Sam megjelent elköszöntünk tőlük és mentünk a csöpp húgicánkért.
- Carly - szólt bátyám
- Hm?
- Beszéltél anyuékról a többiknek?
- Nem, még nem vagyok felkészülve rá - mikor befejeztük a beszélgetést, akkor értünk a húgom sulijához, elvettük őt, majd haza mentünk. Felmentem a fb. - re és láttam, hogy a pláza cicákon kivűl mindenki bejelölt én visszajelöltem, majd mentem filmet nézni, este letusoltam és átadtam magam az álmok világának.