Sam szemszöge

Itt ülök a mentőben és várom, hogy a húgom magához térjen, tudom, hogy nem lesz semmi baj, de az elmúlt időkben annyi mindenen mentünk keresztül és ezért nehéz, így látni a tesómat. Jo-t felhívtam és elmondtam mi történt, ő azonnal rohant a munkából, felkapta a kis tesónkat és jött a kórházba. Éppen akkor értünk oda, mikor ő is.

- Hogy van Carly? - kérdezte

- Nem tudom, nem mondtak semmit, menjünk fel és kérdezzünk meg valakit.

Felbattyogtunk mind a hárman ahol a húgomat vizsgálják, kijött a doki:

- Dr. Nagy Árpád vagyok, megvizsgáltam lányt, úgy látszik túl sokat stresszel és fáradt, talán a veszekedés, amit mesélt a fiatalember - ekkor rámutatott - az hozhatta ki belőle, van valami amitől ilyen lehet az állapota? - kérdezte

- Jo Leigh vagyok, a gyerekek nagybátyja, a szüleik nyáron haltak meg egy balesetben, ők meg most költöztek ide lehet, hogy emiatt van.

- Ez lehet a kiváltó ok - mondta a doki - várják itt kint meg amíg fel nem ébred, ha felébredt be lehet menni hozzá

- Rendben - mondtam

- Ugye ő nem hal meg, mint anya és apa? - kérdezte Kaayla

- Nem, nyugi - mondtam

Már egy órája vártuk, hogy felébredjen és meghallottuk a hangját:

- Van itt valaki? - kérdezte

Rögtön bementünk

- Itt vagyunk, na hogy vagy? - kérdeztem

Carly szemszöge

- Olyan mintha egy ásóval fejbe vágtak volna - mondtam nekik, erre ők elmosolyodtak, majd a húgom idejött hozzám

- Ugye te nem halsz meg?

- Dehogyis angyalom, nem vagyok én olyan gyenge - mondtam neki mosolyogva, ekkor megszólalt a telóm.

- Sam felveszed? Ki keres? - kérdeztem

- Márk és igen felveszem, és mit mondjak neki?

- Azt, hogy jobban vagyok és magamhoz tértem

- Rendben - majd félre vonult.

Sam szemszöge

 - Haló? - szólalt bele Márk

- Szia, Sam vagyok Carly pihen - mondtam neki

- Hogy van?

-Jobban magához tért

- Hála a jó istennek - hallottam, hogy egy sóhaj hagyja el a száját, talán tetszik neki a húgom?

- Igen, ha gondolod délután bejöhetsz, biztos örülni fog neked

- Komolyan? Akkor hozom a többieket is

- Jó de ne gyertek olyan sokan, max 4 fő

- Okés

- Jól hallom becsöngettek?

- Ja, de nem érdekel

- Menj csak órára, átadom neki, hogy üdvözlöd, nem mondom, hogy jössz, legyen meglepi

- Okés, köszi, szia - ezzel letette a telefont, úgy látszik tényleg bejön neki Carly

Carly szemszöge

- Na mit mondott? - kérdeztem mikor visszajött

- Azt, hogy üdvözöl és jobbulás, ma nem tudnak jönni, bent tartják őket

- Rendben - mondtam neki szomorúan. De unalmas lesz egyedül, mindenkinek el kell mennie, hisz holnap suli, Jo meg dolgozik

Mikor elmentek én csak a plafont bámultam, kb. egy órája bámulhattam, mikor lépéseket hallottam. Kinyílt az ajtó.

- Meglepetés! - jöttek be a srácok

- De jó, hogy itt vagytok! - örültem

- Na hogy vagy kislány? - kérdezte Criss

- Nem vagyok kicsi, amúgy jól - mondtam neki.

Még jó sokáig beszélgettünk, aztán lassan haza szállingóztak, csak Márk maradt.

- Mesélj valamit, mi a helyzet a suliban?

- Minden okés, egész nap te voltál a téma, a suli aggódik érted, eléggé népszerű lettél

- Azta, nayon király- mondtam mosolyogva - amúgy meg nem vagyok akkora szenzáció

- De igen, néztél már magadra, a suliban minden lányt lekörözöl, rögtön megakadt mindenkinek a szeme rajtad.

- Ez kedves - mosolyogtam rá. Még elbeszélgettünk mindenről, csak úgy spontán, nagyon jól éreztem magam, majd este mikor mennie kellett adott egy puszit a homlokomra és egy jó éjttel elköszönt.

Felhők fölött jártam 3 méterrel, majd egy nagy mosollyal aludtam el.