Szeptember 2.-a egy újabb nap. Reggel korán kipattantak a szemeim, ezért lement és jó lassan megittam egy csésze kávét, közben lejött Jo, kérdezte hogy miért vagyok fent ilyen korán, mondtam neki, hogy nem tudtam tovább aludni. Még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem, hogy felkeltsem a húgomat és a bátyámat. Miután elkészültünk Jo elvitte Kaaylat a suliba mi meg gyalog indultunk el. Sam rá akart venni, hogy beszéljek a többieknek a szüleinkről, de nekem nem ment olyan könnyen, mint neki, így megmondtam neki, hogy még mindig korai nekem. Megértette, mert tudta, hogy nagyon közel álltam mind kettejükhöz, de ekkor még nem tudtam, hogy lesz egy kis bökkenő és kitudódik a titkom. Odajöttek hozzám a srácok beszélgetni még becsengetés elött, aztán Márk egyszer csak megszólalt:

- Sajnálom ami a szüleitekkel történt, biztos nagyon rossz lehetett - mondta nekem, a többiek csak értetlenül néztek, én meg fogtam a fiút és egy kicsit elvonultam vele.

- Honnan tudsz a szüleimről? - kérdeztem tőle

- Hát a tesóm osztálytársa a tesódnak, ő elmesélte nekem mivel tudta, hogy egy osztályba járunk.

- Remek! - mondtam - Megkérhetnélek arra, hogy senkinek ne mond el? Én még nem vagyok felkészülve arra, hogy beszéljek erről?

- Rendben van, nem beszélek erről senkinek

Köszönet képen megöleltem őt, majd visszamentünk az osztályba, a többiek kérdezték, hogy mi volt, mondtuk, hogy semmi és ők ennyivel abba is hagyták, ellenben az osztály barbi babájával.

- Szállj le Márkról, ő az enyém!

- Tudtommal ő senkié - mire az említett fiú elkezdett hevesen bólógatni

- Végül is mit várok egy nincstelentől, akinek még szülei sincsenek - erre ledermedtem, kihagyott a szívverésem, honnan a francból tudja, hogy ők meg haltak.

- Most fejezd be! - szólt rá Márk elég erélyesen.

- Ne véd már őt, egy ilyen nem tartozik közénk

- Fogd be! Semmi közöd a családomhoz! - ordítottam rá és elkezdtem sírni majd csak annyit vettem észre, hogy elsötétül minden és össze esek.

Márk szemszöge

- Nézd mit csináltál Vanda - Förmedtem rá, majd elkezdtem keltegetni de semmi - Valaki szóljon egy tanárnak és a bátyjának, erre Ivett és Vivi fogták magukat és elrohantak, addig mi a többiekkel tök idegesen vártunk.

Vivien szemszöge

- Ivett te szólj egy tanárnak én rohanok a tesójáért - mondtam neki mire mondott egy okét és elment a tanári felé. Én szélsebesen a 11.a osztályhoz rohantam és beordítottam oda.

- Sam gyere gyorsan ki, a húgod - kezdtem mondani, de ő belefolytotta a szót belém

- Mi van vele?

- Elájult, összeveszett az egyik osztálytársunkkal, aki tudta, hogy mi a helyzet a családotokban és nagyon ki lett

- Ilyen nincs - mondta Sam - ilyen rövid idő alatt egy harmadik család tagom is kórházba kerül, csak ne legyen semmi baja

- Nyugi biztos minden rendben lesz - próbáltam nyugtatni, mire egy halvány mosolyt küldött felém.

Mire beértünk az osztályba láttuk, hogy egy tanár van mellette és hívta a mentőket, mikor meglátta Samat így szólt:

- Gondolom te akarsz bemenni a húgoddal? - mondta a tanárnő és ő csak egy bólintással jelezte, hogy igen.

- Fel kell hívnom a nagybátyánkat és elmondani neki, hogy mi történt.

Ekkor jöttek már a mentők, hogy elvigyék Carlyt és mi vártunk arra, hogy mi lesz vele....